A hagyományos kézműiparban Japán mindig az élen járt és ez a mai napig sem változott. Sok hasonlóságot fedezhetünk fel a japán és nyugati kultúra művészeinek termékei között, hiszen mind az esztétikára törekednek. A különbség a szemléletben rejlik. Nyugaton legfontosabb a végtermék, a japán alkotó szemében a kész produktum csupán egy pillanat a művész életében. A japán esztétika, az úgynevezett wabi sabi (a szépség felfedezése a tökéletlenségben) a teázásnak köszönhetően alakult ki, és ez segítette a hagyományos kézműipar fejlődését és virágzását egészen napjainkig, hiszen a helyi készítésű kerámiák fontos szerepet kaptak a teaszertartások alkalmával.
A kerámia művészete Kínából jutott el Japánba, később koreai kereskedők is hatást gyakoroltak az újabb ágazatok kialakulására. Kezdetben nyers, máz nélküli, rusztikus kőcserepek játszottak fő szerepet, majd ezeket gazdagon díszített, mázzal bevont, vagy zománcfestéssel ellátott porcelán edények követték. Gyakran megjelenő motívumok a virágok és egyéb növények.
Az évszázadok során számos új stílus (pl.: raku, oribe, seto stb.) jött létre, melyek egy – egy időszakot uraltak, de mind a mai napig felismerhetők sajátosságaikról. Az egyik ilyen a raku (ráérő idő élvezete) kerámia. Általában keménycserépből, fekete, fehér, vörös, vagy áttetsző mázzal készül, kisméretű, oxidációs kemencében égetik ki, és ami érdekes, hogy viszonylag alacsony hőmérsékleten. Még forrón veszik ki a kemencéből, hagyják érintkezni a levegővel, vagy hideg vízbe teszik, ennek köszönhetően a végtermék formálásában a véletlennek is szerepe van, így minden darab teljesen egyedi.
Önálló művészetté nőtte ki magát a kincugi (arannyal összeilleszteni), amely a törött kerámiák hagyományos javítását takarja. A kínai lakkfa nedvét (urusi) használták ragasztóként, amit gyakran arany -, vagy ezüstporral díszítettek. Bizonyos nézetek szerint a kincugi edények tökéletlensége az egyszerű tisztaság jelképe volt. Ezt a technikát sokan egyenesen a wabi sabi megtestesülésének tartották.
A japán alkotók műveiket általuk választott, egész életen át tartó munka eredményének vallják. Mindettől olyan különleges a kerámiák, porcelánok készítésének hagyománya még a 21. században is.
Belépés