Japán teák és kellékek
A tea a japánok életének mindennapi kelléke, mindegy, hogy étkezéshez vagy csak önmagában fogyasztják. A közönséges teától (bancha), a drága kitűnő minőségű teákig töretlen kereslet mutatkozik. A legjobb minőségű zöld teát (szencha), amit gjuroko-nak hívnak, tavasszal szüretelik. A gjuroko név jelentése jáde harmat, ami a belőle készült tea halványzöld színére utal. Ez a különösen nagy becsben tartott teafajta gyakran az asahi, okumidori, a yamaki és a saemidori teanövény különböző variációiból készül. A gjuroko alapanyagául a legzsengébb tealevelek szolgálnak, amiket bambusz tetővel óvnak meg a közvetlen napfénytől. A közvetlen napfény hiányában a fotoszintézis lelassul, amely magas theanine tartalmat eredményez. Ez az aminosav felelős a gyuruko gazdag, édes ízéért. A kézzel szüretelt, kiváló minőségű tealeveleket gőzölik, szárítják, és végül nagy odafigyeléssel válogatják, hogy csak a legjobb minőségű tealevelek kerüljenek a fogyasztókhoz. A gjuruko szürete egy várva-várt esemény Japán szerte, amit talán hazánk szőlő szüretéhez és az utána rendezett szüreti fesztiválhoz tudok hasonlítani, amely a gjuruko esetében a tradicionális teaceremóniamegtartása. A hagyományos teaceremóniákhoz porrá őrölt gjuroko-t használnak fel.
A teaszertartás
A tea, olyan fontos szerepet tölt be a Kínai és a Japán kultúrában, hogy a fogyasztását, különleges eseményekkel, úgynevezett teaszertartással ünneplik meg, amely fontos részét képezi a kulturális és vallási életnek. Japánban a teaceremóniát chanoju-nak hívják.
A hagyományos teaszertartást a tizenharmadik században honosodott meg Japánban, amikor a Zen Buddhista szerzetesek, a tea fogyasztásával próbáltak éberek maradni a hosszú órákig tartó meditációs gyakorlatok alatt. A teaszertartás koreografált szabályait végül Sen no Rikyu (1522-1591) Zen szerzetes határozta meg, és emelte a ceremóniát művészeti szintre. A teaszertartás a külső szemlélő számára egy igen erőltetett és túlzó folyamatnak hat. Lényegének megértéséhez, azonban figyelembe kell venni a zen buddhizmus alapelveit, amelyek a lélek megtisztulása és a természettel való harmonikus együttélés. Ezen alapelvek tükrében értelmet nyer, hogy a végletekig tökéletesített és kifinomult mozdulatok, a ceremónia kezdetétől a végéig az egyszerűségben rejlő valódi szépség megtestesülésére való törekvés. Maga a szertartás már az esemény helyszínére való út alatt kezdődik el. A harmónia és a nyugalom, amely megtestesül a vendég minden egyes lépésében, a szertartás helyéhez vezető úton.
A hagyományosan a szertartást egy külön erre a célra kialakított épületben a szukija-ban tartják. Maga a szertartás a teljesség igénye nélkül hét lépésből áll. A teaceremóniát a teamester vezeti le, akivel a vendéglátó egyezteti a meghívottak számát és személyét. A vendégek érkezését szigorú protokoll szabályozza, a szukija-ba való belépéstől egészen a helyfoglalásig tart. Az üdvözlés és a helyfoglalás után a teamester felkészül a tea készítésére. A teamester fejenként három kanál matcha-t (zöld teapor) tesz a csészébe, majd egy bambusz merőkanállal forró vízzel önti fel. Egy bambuszseprűvel a teát, addig keveri, amíg egy sűrű zöld folyadék (kocha) nem lesz belőle. A kocha -t végül a legfontosabb vendég csészéjébe tölti, amit újból forró vízzel önt fel. Közben wagashival kínálják a vendégeket. Ez a folyamat is ugyancsak szigorú etikett betartásával zajlik. A teát az első vendég rituálisan elfogyasztja, majd átadja a mellette ülőnek. Fontos, hogy a teát nem ízesítik és nem szabad egy hörpintésre meginni. A szigorú szabályok szerint három lassú korty a megengedett. Miután az összes vendég megitta a teát, az utolsó teázó visszaadja az elsőnek, aki végül átadja a teamesternek. A tea elfogyasztása után halk társalgás veszi kezdetét. A teaceremónia végét a vendéglátó mély meghajlása jelzi, amit végül a rituális távozás követ