A szerencse egy kiszámíthatatlan, irányíthatatlan erő, mely minden ember életét befolyásolja. Szimbólumai világszerte népszerűek és különböző formában jelennek meg. Sok esetben babonákhoz és istenekhez kötik a jelenséget. Japánban is kialakult sajátos kultusza, és ennek egyik legismertebb képviselője az integető cica (Maneki Neko), ami nem csak a tökéletes szuvenír lehet, ha az ember a felkelő nap országában jár, de birtokosát szerencsével ruházza fel... A napjainkban is ismert kerámia szobrocskával számtalan helyen találkozhatunk: éttermek és otthonok kedvelt dekorációjává vált. Eredetével kapcsolatban nincsenek biztos információk. Bizonyos források Osakából származtatják, míg mások Edóból (Tokió régen). Megjelenését a 16., vagy 17. századra teszik. Vita tárgya az is, hogy mit jelent, ha a jobb, vagy éppen a bal mancsával integet. Minden bizonytalanság ellenére egyes részletek megegyeznek a történetek tömkelegében. A klasszikus históriában egy rosszul menő üzlet tulajdonosa a szűkölködés ellenére befogadott egy éhes, elhagyatott macskát. A gondoskodás és szeretet hatására a macska kiült a bolt elé és integetni kezdett az ott elhaladóknak. Ezt meglátva az emberek betértek, az üzlet fellendült, és a tulajdonos élete megváltozott. Nem csoda, hogy a szobrocska a kereskedők körében lett népszerű először, de mégis, hogyan válhatott a japán tradíció szerves részévé a Maneki Neko? A macska, mint szimbólum nem az integető cica megjelenésével debütált a japán kultúrában. Már hamarabb megjelent a hitvilágban. Népmesékben, shintoista és buddhista tanokban is fellelhető a titokzatos és sokszor félelmet keltő állat, ezáltal mélyebb jelentést hordozva magában. A szobor változatos formákban létezik, különböző anyagból (leggyakrabban kerámiából és porcelánból) készülnek, és változatos színűek. Ez a sokféleség nem a véletlennek köszönhető, minden apró részletnek megvan a maga jelentéstartalma. Négy fontos dolgot kell megfigyelnünk: a mancsokat, a mellkast, a színt és az érméket. A bal, vagy a jobb mancsával integet a cica? A legelterjettebb nézet szerint a bal szimbolizálja a pénzt, míg a jobb a jó szerencsét. A mellkason általában egy darab, vagy egy sor csengőt láthatunk. Leginkább dekoratív jellege miatt fontos része a szobornak, és úgy tartják, ránézésből tudni lehet a díszítés alapján, kinek a kezei alatt készült el. A szobrok többféle színben megtalálhatóak, azonban térségenként eltérő jelentésük is lehet. A fekete szobrok például Kiotóban a kereskedők kedvencei voltak, míg Tokióban a rossz szerencséről árulkodtak. A pirosról úgy tartották, hogy védelmet nyújt a kanyaró ellen, az aranyat, sikerhez kötötték. A mancsokban, vagy a mellkason érméket helyeznek el. Ennek okát egy régi legendában lelhetjük meg: egy halkereskedő mindennap meglátogatott egy pénzváltót, akivel fontos ügyleteket folytatott. A látogatások alkalmával vitt egy kis halat a váltó macskájának. Egyszer nagyon beteg lett a halkereskedő, képtelen volt szokásos útját megtenni, így hamar komoly anyagi gondjai akadtak. Egy reggel szerencsésen arra ébredt, hogy két aranytallér fekszik mellette. Ennek köszönhetően vészelte át betegségének időszakát. Mikor felépült, ismét elment a váltóhoz, és kereste a macskát. A váltó elmondta, hogy megölte mérgében, mikor észrevette, hogy az állat lopott tőle. Ekkor a halkereskedő szomorú lett és elmesélte, milyen meglepetés érte betegségének egyik reggelén. A történetnek köszönhetően terjedt el a macskákról, hogy rendkívül nagylelkűek, és erre utalnak az érmék is. A mindannyiunk által szeretett integető cicák sokkal többek, mint egyszerű dísztárgyak. Fontos kulturális szerepet töltenek be. Egy kis kutakodással hamar rádöbbenhetünk arra, hogy Japánban kevés olyan dologgal találkozhatunk, amelynek nincs valami plusz jelentése. Ez a titokzatosság és sokrétűség teszi csodálatossá ezt a „világot”.
