Minden országban sajátos kultúrákat ismerhetünk meg, melyek gyakran a külsőségekben, például viselet formájában is megjelennek. Japánban változatos színű és mintájú kimonót és yukatát viselő emberekkel találkozhatunk az utcákon nyári fesztiválok, tüzijátékok és egyéb ünnepi események alkalmával. Ezeket a viseleteket azonban nem csak magukra kapják, komoly hagyománya van annak hogyan veszik fel, milyen alkalomra és melyik fajtát. A kimono szó jelentése ruházat, csak később kezdték el kifejezetten a ma is ismert viseletre használni. Eleinte a megszokott öltözet gyakran két különálló részből állt (alul szoknya vagy nadrág), azonban felfedeztek egy új ruhakészítési technikát, ezzel megszületett a kimonó őse a Heian korban (794 – 1192), melynek a lényege az volt, hogy csak egyenes vonalak mentén vágták az anyagot és ezeket a darabokat varrták össze. Ennek köszönhetően nem kellett különösebben figyelembe venni a leendő viselők testalkatát. Ezen kívül még számos előnye volt az új módszernek: könnyen lehetett őket hajtogatni, szinte minden időben hordhatóak voltak, mivel több rétegben is viselhetőek, légáteresztő anyagának köszönhetően pedig nyári időben is kellemes öltözék volt. Hamarosan a kimonók viselete divatossá vált és egyre nagyobb figyelmet szenteltek az összeállításoknak, színeknek és mintáknak. Az Edo korban (1603 – 1868) mint unisex utcai viselet volt jelen és kosode (rövid ujjú) néven ismerték. A kosodénak kisebb karkivágása volt. Csak a Meiji kortól (1968 – 1912) kezdték kimonónak nevezni. A színek és minták kombinációja jelképezte az évszakokat, vagy éppen, hogy a viselője melyik politikai csoporthoz tartozott. Ezen felül több típusa is megjelent az évek során: a tomesode a férjezett, illetve idősebb hölgyek alkalmi viselete, a houmongi és tsukesage látogatóba vagy vendégek érkezéséhez készült, a kimono, mint egy bizonyos fajta arról ismert, hogy csak egy minta jelenik meg az egész anyagon arányosan, a furisode a legdíszesebb mind közül, az esküvői kimonók, valamint megkülönböztetjük a férfiaknak készült kimonókat, mivel külön felső és alsó részből állnak. A kimonónak több fontos alkotórésze is van. Ilyen az öv, japánul obi (a yukatáknál is megjelenik). Ezzel rejtik el a felesleges anyagrészt, vizuálisan csökkenti a derék méretét és feszesebb testtartást biztosít viselőjének. A nők esetében ezek rendkívül díszesek, férfiaknál sokkal letisztultabbak, egyszerűbbek. Az obi szélessége 10 – 13 cm, hossza elérheti a 4 métert is. Az olyan szertartásos alkalmakkor, mint az esküvő, teaszertartás, és temetés szinte kötelező a kimonó viselete. Létezik azonban egy nagyon hasonló, de mégis más, nyáriasabb változata, a yukata. A yukata eredetileg csak fürdőzéskor volt használatos, neve jelentése is ezt takarja, majd nyári viseletté nőtte ki magát. Férfiak és nők is egyaránt hordják, annyi különbséggel, hogy a férfiaknak rövidebb ujjal készülnek. A kimonókkal ellentétben, amik selyemből, a yukaták olcsóbb anyagból, legtöbbször pamutból készülnek. A mai napig nagyon népszerű a nyári fesztiválokon, tüzijátékok alkalmával. Első ránézésre a két öltözet nagyon hasonló, de sok mindenben különböznek. Először is az anyaguk, ahogy az már említésre került, valamint az alkalmak amikor viselésükre sor kerül. Lábbelinél fontos, hogy a kimonóhoz hozzátartozik a tabi (zokni), a yukatánál azonban mezítláb is fel lehet venni a getát (szandál). Mindkettőnél figyelni kell arra, hogy a bal oldalt hajtsuk a jobb fölé, mikor felvesszük, fordított esetben balszerencsét hoz, ugyanis a hallottakat szokták másként öltöztetni. Összességében a yukata egy kötetlenebb, valamivel lazább és hétköznapibb viselet, mint a kimono. A nyugati kultúra befolyására a hagyományos öltözet szép lassan kiment a divatból, de teljesen sosem tűnt el. Különleges alkalmakkor még a mai napig látszik mennyire fontos a japánok számára a hagyományok tisztelete. Minden külföldinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer tapasztalja meg milyen egy ilyen ruhadarabba belebújni.
A kimono klasszikus kimono méret, obi nélkül. Természetesen obit is tudunk mellé ajánlani.
